Prológus

Prológus

 Már kisgyerekkorom óta gondolkodom azon, hogy milyen hidegvérrel ölni…

16 évesen megtudtam. Valahogy felszabadított. Ahogy láttam őt holtan nem tudom miért, de örültem… De persze a zsaruk elkaptak, de annyi volt a szerencsém hogy csak 16 éves vagyok. Nem csukhatnak rács mögé egy még „kis lányt”. A szüleim meg haltak még azt hiszem 4 évesen én az utcákon nőttem fel! Tudom, hogy milyen kemény ott az élet. 6 éves voltam… volt ott egy olyan idős lány, mint én… ő is az utca nevelte.  Néztem őt sokáig majd hozzám nem szólt:

-Mit bámulsz?!-mondta gorombán.

-Semmit-mondtam.

-Jó bocs csak eléggé szar helyzetem van.

-Jah mintha nekem nem lenne az!

-Mi a neved?-mondta.

-Lora.-mondtam befejezetlenül.-A tied?

-Nora.

-Oké.

-Lora te már gondoltál arra, hogy gyilkolj?

-Nem, de most hogy mondod milyen érzés lehet?

-Én tudom, de azt majd neked kell megtapasztalni, hogy milyen a kést fogni a kezedben elbújni a házban vagy elhurcolni azt a holtestet, amibe már egy cseppnyi lélek sincs… Amikor a vér folyik a kezeiden… Amikor menekülsz, amikor futsz…

Abban a pillanatban megszólalt a nagy igazság autónak a szirénája.

Nora elment többé nem láttam.

És ahogy mesélt nekem a gyilkolásról szinte már elmebeteg lettem… Másnak a hideg fut át a hátán a gyilkolásról más meg mintha a cukros boltban lenne és anya veszi neki a cukrot. Ahogy tel az idő így lettem 16. Az első áldozatom egy utcajáró volt. Kukákban volt műanyag kés eltörtem majd leszúrtam. Mivel körülbelül éjfél volt senki nem látott elhagyatott hely volt mégis én ott voltam. Másnap egy ismerős arcot láttam mivel én csak egy embert ismerek csak Nora lehetett az!

-Nora te vagy az?-kérdeztem.

-Lora!-mondta jó kedvűen.

-Úristen te normális öltözékben vagy!

-Igen örökbe fogadtak a nevelő szüleim gazdagok.

-Hogy mi?!

-Igen nem gyilkolok meg hát rá jöttem, hogy undorító…

-Még hogy undorító?! Te mondtad azt, hogy milyen jó érzés!

-De hát csak hat évesek voltunk!

Azzal elvonultam s közben ezeket a szavakat motyogtam magamban:

-Még hogy örökbe fogadtak azt fogadják örökbe, aki csak részeg alkoholista ribanc lesz.

Engem nem fognak örökbe fogadni, mert engem már felneveltek! Engem az utca nevelt ezt kimondhatom büszkén!